Kis történelmi háttér

Előzőekben  említettem a klasszikus szekszárdi parasztgazdaságot. Ez egy több lábon álló, a  lehetőségeikhez képest jól bebiztosított vállalkozás volt. A stabil alapot a szántón termelt gabona adta, itt termett a kenyérhez a búza, a jószágok részére a kukorica, répa, szénának a lucerna. Ezt úgymond „bőrbe kötve”, tehát élőállatként illetve feldolgozva értékesítették, lehetőségeikhez képest végig vitték a termelési folyamatot, szinte az asztalig.

 A szőlőt a szántón lévő munkacsúcsok közt művelték, ez sajnos néha eredményezett olyat is, hogy elvitte a feketeség (peronoszpóra) a termést. A szőlő műveléséhez a hegyen lévő tanyát használták, délidőben ide lehetett behúzódni a meleg elől, a tetőtől lefolyó vizet a ciszterna gyűjtötte össze a permetezéshez. Szüretkor az elsődleges feldolgozás is itt történt, a káciba (felül szűkülő fakád) darálták a csömögét, az öreg gazda felügyelte az erjedést, szükség szerint csömöszölte (lenyomkodta a törkölykalapot).

Tüske Jözsi bácsi és leánya       Szüret az 50-es évekből 

Itt készült a siller is, méghozzá amikor a „kád széle felhabzott”, tehát éppen elkezdődött a zajos erjedés, leeresztettek valamennyi levet a hidegebb pincében lévő kishordóba, és itt mint fehéret erjesztettek, ezáltal egy könnyedebb, vékonyabb jóitalú bort kaptak –elsősorban saját fogyasztásra. A szomszéd is kint volt, így együttesen ellenőrizték az erjedést. Amennyiben a murci kissé megártott és elaludtak eldöntötték -Rossz silleres évjárat volt!  A káciban a vörösbor töményebb-piacosabb lett.

Darálás        Préselés 

Közvetlen a szüret végeztével a család fiatalabb tagjai visszamentek a kukoricát letörni, behordani a góréba és felszántani a földet, ezalatt az idősebb gazda a bort  felügyelte. Erjedés végén a törköly kalapot szőlőlevelekkel takarták, és híg sárral letapasztották. Ekkor zajlott le a spontán almasavbomlás és az utóerjedés. December elején préseltek, behordták a bort a városi ház pincéjébe, vagy a város széli tanyasoron (Dorogi köz, Istifángödör) lévő pincébe. Itt könnyebb volt a borkezelés, ha a cenzár (borkereskedő) jött ide hamarabb ki lehetett menni, de disznóvágás után-amíg az asszonyok mosogattak-sütöttek-főztek, a férfiak kimentek egy kis „pinceszerre”. Elmondhatjuk akkor a szőlőből megélni nem tudtak, csak – ritkán- gazdagodtak.