Tüske Pince

A vállalkozás a tulajdonos felesége nagyapjának ragadványnevéből „Tüske” kapta a nevét. A tulajdonos - Halmai Csaba – kertésztechnikus,  több mint tíz éves nagyüzemi gyakorlat után  váltott és kezdett el gazdálkodni a kárpótláson szerzett 4 ha ültetvényen. Ma már ezek a szőlők a vállalkozás történelmét jelentik. A család a szekszárdi borvidék több jó fekvésű dűlőjében / Iván-völgy, Baranya-völgy, Kerék-hegy, Leányvár / rendelkezik 10 ha vörösborszőlőt termő területtel, mely nagyobbik részén saját telepítésű fiatal ültetvény termi a terméskorlátozott, kiváló minőségű Kékfrankos, Kadarka, Merlot és Cabernet franc szőlőt. A kis terhelés és optimális tápanyagellátás a betegségeknek fokozottan ellenállóvá és szellőssé teszi a tőkéket, így egyszerűbb, környezetkímélő műveléssel állítható elő a szőlő. Vallom, hogy ami a növénynek a legjobb a jó nekem is.  A termés az Ivánvölgy aljában lévő újonnan épült tanyában kerül feldolgozásra irányított erjesztésre alkalmas rozsdamentes acéltartályokban szükség esetén hűtve, illetve késői szüretnél melegítve. A fahordós érlelés Istifángödörben lévő „ősi” több mint száz esztendős épület löszbevájt pincéjében lehetséges.

Magamról

Még a nyolcvanas évek végén, amikor szövetkezeti tagként, mint ágazatvezető dolgoztam a helyi termelő szövetkezet 300 ha-os szőlőskertjében (jelzem -nagy játszótér volt) elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy a helyi hagyományok szerint nekem is kellene némi saját bort készítenem.

Az első telepítésem Baranyavölgy egyik sarkában lett ültetve, az akkori igényeknek megfelelően. Tehát a sortávot a Tsz traktor nyomtávjának való 3,2 méterre tűztem ki. Minthogy én már akkor is vörösbor párti voltam, a Kékfrankos és a Cabernet nem maradhatott ki. Apám az istenért sem szerette volna meg a vöröst, tehát némi Chardonnay és Olaszrizling is ment a 800 négyszögölbe. A kilencvenes évek elején már két hektár termett.

 1994-ben volt lehetőségem a szövetkezetben lévő családi területek visszaszerzésére, ezáltal a birtokméret azonnal megduplázódott. A termés nagyobbik része ekkor még a kollégáimnál hasznosult, a kis pincémnek ekkora kapacitása nem volt.

1995 május végén kaptam egy invitálást egy szakmai útra Bordeaux-ba. Ez újabb és meglehetősen széles rálátást adott, ezek szerint lehet ezt így is csinálni.

Jelenleg 10 ha saját és 2,5 ha bérelt ültetvényen termelek évi 30 000 palacknyit és még némi helyben elkopó folyóbort. A kilencvenes évek ültetvényei már a múlté, a tenyészterület, a fajták szétszórtsága indokolta a váltást. A kezdeti fajták a fehérek kivételével most is megvannak, de az igényeiknek megfelelő fekvésekben és művelésmódokban.

 

A vállalkozás a nevét - Tüske pince- a feleségem nagyapjáról kapta. Ő egy jó eszű parasztember volt akit a huszadik század történelme igencsak körbedobált. Beleszületett egy akkoriban tipikusnak számító kisparaszti családba. (4-5 hold szántó-1 hold szőlő-egy tanya-két ló és némi apró jószág) Mivel sokan voltak testvérek, az örökség oszlott, csak nősüléssel lehetett némi birtoknövekményt elérni. Második világháborút végigharcolta, fogságba esett, de hazajutnia csak a háború befejeződése után sikerült. Ez idő alatt az otthon maradt asszonyok művelték a gazdaságot. 1945-ban az akkori nagybirtokok felosztásával neki is jutott némi juttatott föld. A hatvanas években a Tsz szervezést nem kerülhette el, innen ment nyugdíjba.